Ez egy jó kis dalcím is lehetne, de nem az. :) 

Frankó péntek esti táncnak indult ez a buli. Nagyjából egy órával a kezdés után érkeztem, már egész sokan voltak addigra. Hamar belebújtam a gyakorlócipőmbe és a kantáros kis gatyámmal nekilódultam a térnek. Hamar sor került az első táncomra, amikor ő a kezét nyújtotta és a parkettre szlalomozott velem. Puhán tartott közel magához, éreztem minden rezzenését. Minden mozdulatunk követte a másikét és szinte végigfolytunk abban a számban együtt. Mikor vége lett, azt gondoltam "Igen! Heló, megérkeztem!". Onnantól csak jó dolgok követték egymást. Összekapcsolódtunk, elszakadtunk és újra megtaláltuk egymást a tánctéren és a zene egyre csak vitt magával. Úgy terveztem, hogy a végéig kitartok, de nem bírtam tovább. Negyed kettőkor a derekam csütörtököt mondott, pedig már szombat hajnal volt. Ezért úgy döntöttem, hazamegyek lassan. Elindultam, hogy elköszönjek egy-két barátomtól, ám útközben valaki visszahúzott a kantáromnál fogva. Sejtettem, hogy ő az. Leültetett a bal lábára és a kantárt vizsgálta mosolyogva. Tetszik? - kérdeztem. Igen. Nekem is volt egy ilyenem - válaszolta és rám nézett. Gondolom, amikor kicsi voltál - feleltem erre. Igen, akkor - mondta ő és megint meghúzogatta a kantárt. Szerintem vicces - csak ennyit tettem hozzá. Az. Tetszik - azzal belecsókolt a nyakamba és megsimogatta a hátam. Így ültünk ott tovább, amíg meg nem szólalt a következő dal. Akkor felállított és táncolni vitt. 

Nem volt jó. Annyira távolinak éreztem magam tőle, mintha egy háborgó tengeren két külön hajóban hánykolódnánk. Néha majdnem sikerült egyikünknek átjutnia a másik hajójára, de olyankor mindig lökött egy nagyot rajtunk tenger és ismét messze sodródtunk egymástól. Az aznapi első táncunknak éles ellentétje volt ez. Nem baj, van ilyen. Megköszöntük és elhagyta a parkettet. Én pedig újra elindultam köszönő körutamra. Ennek eredményeképp még két táncot begyűjtöttem, az egyik legalább olyan rosszul sikerült, mint ő vele. A másikba beleengedtem magam és ott sokkal kevesebb is a feszültségi felület valamiért, úgyhogy végül jól zártam az estét. Aztán ciao, adios, ott se votlam.

Még kiszaladtam a mosdóba és amikor visszafelé tartottam, a folyosón összefutottam vele. Mosolyogtunk, végigsimította mindkét karom és megfogta a kezeimet. Mennem kell, reggel dolgozom - mondta és megpuszilta a két orcámat. De nem engedte el a kezem és nem is hajolt el utána. Az arcomat nézte és közelebb hajolt, majd behoztam a maradék 10%-ot és szájon csókoltuk egymást egy pillanatra. Édes kis puszi volt, semmi több. Mosolyogva mondta, még látjuk egymást, aztán eltűnt a folyosó végén. Másnap megkérdeztem, minek köszönhetem az esti csókot? Célja is volt vagy csak egy Jó éjszakám volt csók. Az utóbbi. Nagyszerű este volt. És egy szép pillanat, egy szép csók - mondta.  

Néha nem történik semmi különös, csak bizonyos emberek megtalálják a módját, hogyan maxolják ki a pillanatot. Ez pont egy ilyen volt. :)