Ma sem álltam méglegre és a cigaretták számát sem közlöm. Lényegtelen apróság. Sokkal inkább koncentráltam a munkára délelőtt, amiért meg is veregettem a saját vállam - egész gyorsan összedobtam a projektet, amit napok óta tartogattam már. Aztán azt hittem, megemlékezünk mi is az elhunytainkról, de ezt a túrát ma rajtam kívül senki sem akarta igazán. Kifogások akadtak, mindenki mellébeszélt, elengedtem. Leültem a télikertben és rágyújtottam. Mire végigégett, már nem is voltam dühös. 

Annál jobb fordulatot vett aztán az este, minek után itthonról egy barátnőmhöz mentem, a barátnővel pedig Halloween buliba készültünk. Sárkány voltam. Abszolút kifinomult sminket is böngésztem hozzá a Pint-en, bár mások inkább hitték rólam, hogy gyík vagyok... Nem ítélem el őket a kevésbé varázslatos fantáziával megáldott mivoltukért, de hogy ezen kívül megkaptam a "ráfékeztek az arcodra?" kérdést is, az volt a csúcs. Én ezt a kommentet egyébként is nagyon vártam, úgyhogy duplán vicces volt az egész. Sok jó táncunk volt, igazán éreztem ma másokat, s ezzel el is szállt a múltkori parám, hogy már megint béna szintre estem.

*

Most, másnap reggelre pedig úgy tűnik, a producerek nem tudják megfizetni a férfi karaktert a sorozatban, mivel ma sem történt semmi - ahogy tegnap és azelőtt sem. Sokszor akkor öltenek bennem formát az egyébként kérdések halmazában száguldó érthetetlen történések (leginkább ezeken keresztül is a miértek), amikor egy barátomnak beszélek róluk, sőt, akkor a legelhatározottabb a megfogalmazásom, mikor az ő élete kapcsán látok hasonlót tükröződni. Ma is pont újra átéltem valamit, ami már többször is megtörtént velem az elmúlt 10 évben. Ez nem más, mint a küldetés. Mert vannak olyan élethelyzetek, amikor egyszerűen el kell dobnunk azt, hogy most mi vagyunk középpontban. Nem mi vagyunk ott. Van olyan, amikor mi inkább az asszisztensei vagyunk egy fordulópontnak, egy döntés meghozatalának, egy leckének. Epizódszereplők. Egy fejezetes hősök. Nekünk igenis ott kell lennünk, hiszen nélkülünk adott időben nem mennek végbe bizonyos dolgok. Egy szerető, egy fellángolás, egy egyéjszakás kaland, egy lopott csók a nyakon tánc közben - mindegy milyen képben jelenik meg, a lényeg, hogy hatalmas energia van benne. Elég nagy ahhoz, hogy a sorsszerűen megfelelő irányba mozdítsa a főszereplőt, aki, mint említettem, nem mi vagyunk. Gondoljatok csak bele, ha nekünk is megvan a kalandos, hihetetlen, fordulatokkal teli, kérdésektől terhes, kusza, szuper egyedi életünk/sztorink, amiben mi vagyunk a főszereplők, nos, ott szükség van epizódszereplőkre, akik nem időznek feltétlenül sokáig mellettünk. Így van? Így van. És velük mi van? Hát nekik is megvan a sztorijuk, ahol épp mi vagyunk a mellékszereplők. Milyen szép közreműködés. Tehát ha egy céges bulin meggondolatlan, alkoholos kábulatban elcsattan egy csók, vagy kósza simi, ne ijedjetek meg! Biztos ott van dolga. Csak ne legyetek türelmetlenek és idegesek, idővel megmutatja magát a kis miért? Nem kell érte oda elköteleződni, felelősnek lenni érte vagy ilyesmi. Addig maradunk a szerepben, amíg az nem összeférhetetlen saját hollywood-i főszerepünkkel. 

De ha ez a kör tisztázódott, felvetek egy újat. Mikor és hogyan érkezik el, hogy a főhős és a főhősnő közös filmben folytatják tovább, egyenrangú partnerként játszva életük mindentvivő szerepét? Nálam épp férfi karakter hiány van. Most biztosan más érdekes dolgok fognak majd történni, amihez nem lesz szükség a karakterre, mert pár részt ki tudunk tölteni úgy is, hogy az előző részekből bejátszásokat generálunk. Perfekt. Hát így akár hosszabb időt is eltölthetek egyedül saját sorozatomban! Ja, hogy már megtörtént, pont nemrég, pont egy éven át. Szívás. Anyway 

Ti elhiszitek ezt? Mert én nem. A férfi, aki kisfiúnak született. A férfi, akinek már nem jutott vér a... pucájába. A férfi, aki nemtudja. A férfi, aki nemet mond. De jó kis cím lenne. Szerintem nem fog jelentkezni. Számtalan rossz variáció sorakozik a szemem előtt képzeletben, amik közül egyik sem úgy végződik, hogy az nekem jó legyen. Vagy ahogy szeretném, hogy jó legyen. Talán még nem veszem észre, de épp én is mellékszereplője lettem saját sorozatom férfi szereplőjének és ez nem is az én sorozatom epizódja, hanem az övé. Mint amikor Flash, a Zöld Íjász, Supergirl és a többiek összeálltak egy rész erejéig, hogy együtt legyőzzék a gonoszt. Talán ez nem az én sztorim most. Csak azzá tettem. 

Variációk kettőspont 

- új csaj van a háttérben és gyáva megmondani

- új csaj van a háttérben és esze ágában sincs elárulni, hátha mégse jön össze 

- a régi csaj van a héttérben, mert nem emésztette meg vagy nem akarja megemészteni 

- vagy nem szán időt rá, hogy megeméssze! 

- megijedt tőlem 

- megijedt magától 

- félelmetes számára, hogy nincs velem semmi baj 

- fél, hogy baj lesz velem (Jah, ez ugyanaz, mint a "megijedt tőlem".) 

- nemibetegség (Nem részletezem...) 

- már nem tetszem neki (Ez béna, de azért felsorolom.) 

- meleg (Vagyis bemelegedett.) 

- csak nem, mert nem és kész (Ez elég ritka, nem?) 

- ... 

Hirtelen nem jut eszembe több. Szerintetek?